keserédes-fügéslevendula

Újabb “krumplik” és más zöldségek

Sziasztok 🙂 Nagyon gyorsan jelentkezem újra, na nem mintha annyi minden történt volna velem, hanem azért mert korszakalkotó, mintegy világmegváltó felfedezést tettem ma (is) – a kerti munka nehéz mulatság, ahogy az olasz gazdák mondják, a föld távol van ( ha már írtam, bocsánat ) szóval amikor le kell hajolni, hogy kihúzd, megkapáld ( én… Tovább »

Krumpli a bejáratig

Néhány napot otthon voltam, de csak nagyon néhányat sajnos… Viszont ez a néhány nap bőven elég volt ahhoz, hogy a magról ültetett kis paradicsomok, cukkinik megnőjenek és a földbe kívánkozzanak, tehát a tegnap délután a kertészkedés jegyében telt, magyar kolbászos uzsonnával a kertben :))) ( mert a magyar kolbásznak párja nincsen, különösen ennek, amit egy… Tovább »

Barátságról…

Tulajdonképpen sokat gondolkodtam, hogy megszülessen-e ez a bejegyzés, mennyire szükséges… mennyire csupaszítsam le a lelkemet. Napok óta nagyon rossz az internet kapcsolatom, így nem tudtam írni, amikor szerettem volna, tehát az egész bejegyzésnek pénteki aktualitása van, de tegnap is frissültek az események. Barátságok voltak, vannak, lesznek. Lehetne úgy is mondani, hogy mindig vannak akik közelebb… Tovább »

Kék fény

Renderős sztorik következnek, természetesen velem történt mindegyik 🙂 3 évvel ezelőtt volt az első élményem( ez a 3 év, úgy tűnik mágikus szám ) egy sima közúti ellenőrzésnek indult, aztán ami lett belőle… Már beköltöztünk a házba, de a felújítás még teljes üzemmel tartott. Szokásos, már korábban említett reggel összeszedni az Öreget ( férj apuka… Tovább »

Vacsora szűrreál módra

Gondolom már a cím is eléggé sokat ígérő, hát még a vacsora milyen volt… :)) 3 évvel ezelőtt történt, néhány héttel azután, hogy beköltöztünk a házba. Forró, nagyon forró nyár volt, napközben még folyamatosan dolgoztunk az emeleti apartmanok kialakításán, reggel valamelyikünk elment a férjem édesapjáért, napközben munka, késő délután pedig visszavittük az öreget. Hazafelé tartva… Tovább »

Érték

Néha úgy érzem, hogy valamikor, valaki vagy valakik elvették a nyugalmunkat, boldogságunkat. Talán még az “átkosban”… talán régebben, talán sokkal-sokkal régebben vagy egyszerűen nem is volt?? Nem tudunk örülni, elfelejtettük hogyan is kell azt… vagy nem tanították meg, nem tanultuk meg? Nem elég a kicsi, a kicsit jó, nekünk nagyon jó, legjobb, legnagyobb legújabb kell/… Tovább »

Vidéki aerobik

Napsütéses téli napokon, tavaszi és őszi délutánokon vagy a nyári estéken érdemes végignézni a sétálók tömegén, ahogy az emberek elözönlik a hidakat, az Óváros utcáit. Babakocsival a kismamák, családok a gyerekekkel, középkorúak, kiöltözve csoportokban a fiatal lányok és fiúk, bandukolnak vagy éppen sietnek ismeretlen céljuk felé. Ismeretlennek tűnik ez a cél, de szinte biztosan egy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!