Az ágyam mellé került egy kis régi doboz, fedele félrecsúszott. Minden este súlyos titkokat rejtő illatok szabadulnak fel belőle, óvatosan kúsznak be az álom mezsgyéjén lévő tudatomba, megzörrennek a kis üvegcsék és minden rezzenésre kieresztik a lelküket…
Bódító, álmokkal terhes molekulák, talán soha meg nem valósuló utazások és ábrándok kúsznak egyre közelebb hozzám, boldogság ígérete zúg felém minden este a kis dobozból. Nehéz, pézsmás, Seherezádé álma árad felém, sivatag forrósága
majd a következő langyos szélfuvallat
nyáresti fülledt szerelmeket susog a fülembe, ringatna álomba, tengeri homok és hullámok zúgása mossa el a sivatagi dűnék forró homokját.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: