Március legvégén ruccantunk át Montenegróba, a Piva kanyon volt a kitűzött cél. Nálunk Trebinjeben napsütés, de Niksic után már jelentős hó borította a tájat ( külön örömömre szolgát 2 okból is- szeretem a havat, de ugye a mediterrán éghajlaton ritka vendég, bár néha látok a Leotar hegy csúcsán… a másik öröm pedig a tornacipőm volt :))) mert ugye megfelelő éleslátásról tanúskodik tornacipőben menni a hegyekbe… :))) )
Volt minden- szédítő magasságok és mélységek, hó, felhők, csepergő eső, napsütés, éppen hogy rügyező fák a déli sziklákon, de a szembeni oldal még havas volt, kanyarok és az itteni klasszikus sötét, csak a sziklába vájt alagutak, ahol gyakorlatilag esett az eső ( a leszivárgó hólé, ahogy utat talál a szikla repedésein )
és a 220 m magas Piva gát!!! Egy igazi monstrum, hatalmas erő és hatalmas munka… a gát gyakorlatilag országút, meg lehet állni és letekinteni a mélységbe, oldalán jelzik a magasságot és egy szívszorító emlékmű a a gát építése során meghalt építőmunkások neveivel…
Még soha nem jártam erre ( vonattal már érintettem a a fahidas Stepan Polje-i határátkelőt ) gyakorlatilag kényelmes tempóban 2 órányira van tőlünk, nyáron újra jönnék… talán egy kis rafftingra is????
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: