Már megint el vagyok maradva, mint az a bizonyos borravaló 🙂
Eltelt jó néhány nap az utolsó bejegyzésem óta, mentségemre legyen mondva, hogy itt közben beindult a szezon, vendégek jönnek és mennek… és nagyon sokszor én is megyek velük. Megmutatom a várost és környékét, de akár messzebbre is vállalok vezetést. És tervezek is… olvasztott üvegeket, mivel ez a munkám. Most éppen a vibrálós-várakozós stádiumban vagyok, hogy mikor hívnak bemutatni a terveket. Közben persze “csinálom” a kertet is, ami leginkább a napi 2x locsolásból áll, de sajnos meg kellett barátkoznom a kapával is 😀 ( nem szeretem dolog, de annyi a gaz, idefújja a szél, így nincs más alternatíva… bár talán jövőre ebből okulva megpróbálkozok a gyolcsos “termesztéssel” )
És persze agyalok… mint mindig 😀 Mit kéne csinálni, mibe kéne belekezdeni ( mert ugye az apartman nem egészen elég… aztán munkahely itt nincs… marad a magunknak kell munkát teremteni lehetőség ) Agyalás közben irigykedve gondolok azokra, akik vannak annyira bátrak, hogy mindent maguk mögött hagyva, nekiindulnak a nagyvilágnak és majd lesz valahogy alapon képesek és tudnak élni… hátizsák, néhány gönc, semmi extra, csak ami fontos… és majd munkáért cserébe megalhatnak valakinél… és ha megunják, akkor továbbállnak. Akkor sem vágnak eret magukon, ha nem érinti tusfürdő minden nap a testüket, ha csak a sátor és a hálózsák, ahol alszanak. Igazi vadregény ( nyilván kockázatai is vannak az élménynek ) igazi hippi élet 🙂 Én már azért elég koros darab vagyok egy ilyen jellegű változtatáshoz, de a lelkem szabadon szárnyal velük! Bár én is sokat változtam, sok mindent lejjebb adtam… és ez így a jó, legalábbis nekem. Városi, sőt fővárosi lány voltam, de a nagyváros lét és a tanya volt számomra a két élhetőnek vélt alternatíva, aztán egyik sem lett, hanem a fél életemet az agglomerációban éltem le… se mozi, se semmi, mindenért be kellett menni Pestre. Most pedig 800 m-re van a szomszéd… 🙂 madárcsicsergés és békakuruttyolás, levendula illat és a zöld füge jellegzetes, semmivel össze sem hasonlítható illata vesz körül.
Visszatérve azokra akik ezt a sajátos hippi életmódot választották ( nyilvánvalóan nem mindenki alkalmas erre!!! ) és megpróbálják magukat kivonni a társadalmi konvenciók alól, tehát vannak ők és vannak akik pedig úgy vélik, hogy vállalkoznak, dolgoznak és majd megteremtik maguknak az 1-2 hétnyi élményre valót… és elutaznak ( nagyon rossz esetben szállodába, ki sem mozdulva a medence partjáról ) apartmant bérelnek és önfeledten pancsolnak a tengerben, felfedezik a térség/ környék rejtelmeit, jókat esznek ( jobb esetben helyi ételeket, nem pedig a megszokott rántott húst ) és aztán hazamennek, újra pénzt és erőt gyűjteni a következő megvásárolható élményre ( nem cinikus semmi!!! ez is egy életforma és a másik is… csak nekem, az én kalandor lelkemnek a hippi változat a vonzóbb, de én is voltam hotelben is, apartmanban is… ) Nagyon sok vállalkozó ismerős, barát van az előző életemből, én is csináltam… láttam, tudom, hogy mi ideggel jár, milyen gyorsan eljön újra a következő hónap, amikor fizetni kell. Ha van munka, azonnal kell, sőt jobb lenne tegnapra, hajtás a végsőkig… ha nincs munka, nem hívnak, az a baj. Láttam már szívműtétet, de temettem is el ismerőst, akit megevett a hajtás…Annyira jó lenne megtalálni az egyensúlyt… az arany középutat… a levendulás-sátras-hippi és a menő vállalkozó között…
Közben a jövő évre kalandtúrákat tervezek, fotóstúrákat… jó lenne egy Lada Niva ( berángatom magam a mókuskerékbe még jobban ) nagyon sok a Monarchia idejében épített erőd a környéken, tehát erődtúrák és vízesések a jövő évi projekt 🙂 🙂
Amit írtam, semmi értelme sincs azt hiszem… csapongás az egész… 😀
Kommentek