Tegnap egy általam olvasott és kedvelt blogon a lassú utazás értékeiről olvastam. Hasonlóan kezdem látni, érezni a dolgokat, így ennyi idő távlatából ( ha most utazhatnék, nyaralhatnék ) Én a “visszatérős” típus voltam/ vagyok, nem néztem végig mindent, mindig volt amit kihagytam a visszatérés miatt. De én is követtem el hibákat, nem akartam semmit kihagyni, mindent amit az útikönyvekben megemlítettek látni akartam ( és lefotózni ) de volt ez a fajta tudatosság bennem, nem! ez kimarad, majd legközelebb. Ha mindent látni szeretnénk, felfalni a szemünkkel, szinte semmi idő nem maradt megérkezni… amiért pedig valóban érdemes lenne útra kelni. Rohanó világban élünk, rohanó világot hagyunk magunk mögött, amikor nekiindulunk. Aztán ott is csak a rohanás… nagyon rövid időbe belezsúfolva, minden romot, minden templomot, minden műemléket és múzeumot amit csak a könyvek vagy útleírások megemlítenek vagy amit már hallottunk, hogy ki ne hagyjuk! És nincs idő magunkra, nincs idő látni és nem csak nézni… nincs idő beszívni az illatokat, magunkba fogadni azt a csodát ami más helyeken megtalálhatna minket. Így fáradtabban érünk haza, mint mielőtt nekivágtunk a “kalandnak”
Tudom, hogy ezt nagyon nehéz kivitelezni, hiszen általában 1 évből 1-2 hét adatik meg, nekem sem sikerült eddig… Bár minden vágyam az volt, hogy céltalanul nekiindulni és menni, hagyni, hogy vigyen és letegyen a szél 🙂 Kis csomaggal, csak én és a felfedezés 🙂 Már egyre kisebbek a csomagjaim ( igaz, nagyon régen nem indultam útnak, csak amikor hazamegyek, jelenleg az az utazásom ) talán tanulható ez a dolog… a feleslegek “otthonfelejtése”, ahogyan az életünkben, kapcsolatainkban is szortírozni kell… a kisebb és könnyebb lépés, ha ezt előbb a csomagjainkkal tesszük meg! Aztán csak hagyjuk, történjenek velünk a dolgok. Legyünk résztvevői az életünknek, ne csak tétlen szemlélői 🙂
Talán kezdetnek jó lesz, elég lesz, ha a helyiek közé vegyülünk, ott étkezünk és nem a turisták által preferált puccos helyeken, ha szóba elegyedünk a helyiekkel ( nem is olyan nehéz, még ha semmilyen nyelvet sem beszélünk ) ha megpróbáljuk elfelejteni, hogy mit ajánlott megnéznünk! Lehet, hogy így sokkal többet élünk meg, sokkal átfogóbb képet kapunk az ott élők életéről és ami a legfontosabb, hagytuk magunkat megérkezni 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: