Kicsit csapongani fogok időben ( tőlem megszokott ) csak szólok előre :)))
Másfél évvel ezelőtt felmentünk az egyik Monarchia idejében épült erődbe, majd visszafelé lekanyarodtunk ( ide már kocsival ) egy kis völgyfaluba. Elhagyatott, már senki által nem lakott néhány kőházas falucska ez, hegyek gyűrűjében, 3 erőd vigyázta már több mint száz éve az itt élők nyugalmát, ma már pedig csak a temető csendjét őrzik a magasban a méteres vastagságú falak… Megálltunk, majd hangokat hallottunk, ahogy kikászálódtunk az autóból. Először csak egy lovacska botorkált elő az egyik kőfalakkal körülvett ösvényről, a nyergén faágak voltak, majd megjelent a gazda is, fél perc múlva pedig 2 rendszám nélküli Lada csörgött-zörgött le az útról. Csodálkozva álltak meg az idegen rendszámú autó előtt, majd a férjemmel természetesen hamarosan szóba elegyedtek. Volt náluk bor, megkínáltak minket, megmutatták a lovakat, a méheket, akik itt vannak továbbra is, énekeltek is egy kicsit nekem, majd zavaros “mese” következett arról, hogy a begyűjtött néhány ág, az Karácsonyra kell majd, valami titokzatos szertartás, kellően ki kell száradnia a gallyaknak… :))) Egyszerűen azt hiszem, ezzel az indokkal léptek le otthonról, egy kis beszélgetésre, egy kis borozásra jöttek össze a szülői házakban 🙂
Tegnap kora reggel már erőd túrára mentem egy vendéggel. ( majd ezekről is írok, legendákat és valóságot is megpróbálok leírni ) Az erőd után, ahogy visszaértünk az autóhoz, kérdeztem, megnézzük a völgyben megbújó kis falut? Persze, menjünk, jött a válasz! Ide ismét autóval mentünk már le, leparkoltunk, majd irány nézelődni a házakhoz és természetesen fotózni. Beosontunk ez egyik kertbe is… majd mikor meghallottuk, hogy autó közeledik, iszkiri kifelé és szerencsénkre éppen arra járt 2 teknő, így azokat fotóztuk szorgalmasan mikor a szokásos kocka Lada “elhúzott” mellettünk. Idős bácsival elegyedtem szóba, majd jött a fia, majd az unokája is. Lefutottuk a szokásos kérdés-felelek köröket, miszerint is én honnan jöttem, ki a férjem, kik a szülei, hol lakunk stb. majd búcsút vettünk egymástól. Még elhatároztuk, hogy megnézzük a falu kis templomát is ( a temetőkertben van ) de mivel azt egy kicsit távolabb láttuk, újra autóba, majd megálltunk az út szélén ( amennyire ezt el lehet mondani egy 1 sávos útról, ami körül csak sziklák vannak ) tehát megálltunk, majd szokásos fényképezőgépek újra kézbe, elindultunk, majd hangokat véltem hallani. Kérdezem a fotós társamat, hallott hangokat?? Igen, újra beszédfoszlányok szűrődtek fel az útra, én pedig nevetve mondtam, biztosan a másfél évvel ezelőtti “barátaim” lesznek, maximum kapunk egy kupica pálinkát 🙂 Mentünk lefelé a kis ösvényen, 3 Lada állt ott ( szokásos rendszám nélküli autók, gondolom ezeket már csak ide használják, felkapaszkodni a kis szülőfaluba, mielőtt bárki is megijedne, bár az is biztos, hogy itt sokkal nagyobb a lazaság, mint otthon ) tehát 3 Lada, majd férfiakat láttunk ülni amolyan sörsátor alatt, a templom tövében. Mindenki munkásruhában, de ücsörögtek, beszélgettek. Köszöntünk, majd megkérdeztük bemehetünk-e a templomba. Persze, miért is ne, de elnézést kérnek, amiért “rendetlenség” van, de most takarítják a templomot, készülnek a templom védőszentjének az ünnepére. Közben én jobban megnéztem az arcokat, persze, hogy felfedeztem ismerőst a másfél évvel ezelőtt rőzsegyűjtő brigádból! Mondtam is neki, hogy bizony mi már találkoztunk 🙂 kapcsolt, emlékezett rám így már. Míg a templomban az ikonokat fotóztam, meséltek néhány szót a slava-ról, amire most készülnek, meg a templomról, faluról, közben a templom ajtajánál álló szekrényben folyt kotorászás, itt volt a “titkos” italkészlet 🙂 🙂 🙂 Üljünk csak le velük, igyunk 1-2 pálinkát ( inkább többet ) meséljek, itt következtek a szokásos honnan-ki a férjem-kik a férjem testvérei, szülei-hol élünk-hogy tetszik itt stb. kérdésáradat, majd új barátokra lelve, boldog mosollyal ereszkedtünk le a hegyről. Azt hiszem a vendégnek is sikerült amolyan “ha én ezt a klubban elmesélem” napot nyújtani, hiszen egy láthatatlan erőd felfedezése és egy lakatlan faluban a hagyományápolókkal folytatott pálinkázás feledhetetlenné tette ezt a nyaralást is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: