Tulajdonképpen sokat gondolkodtam, hogy megszülessen-e ez a bejegyzés, mennyire szükséges… mennyire csupaszítsam le a lelkemet. Napok óta nagyon rossz az internet kapcsolatom, így nem tudtam írni, amikor szerettem volna, tehát az egész bejegyzésnek pénteki aktualitása van, de tegnap is frissültek az események.
Barátságok voltak, vannak, lesznek. Lehetne úgy is mondani, hogy mindig vannak akik közelebb jönnek hozzánk, szívünkbe, titkainkba zárjuk őket és ők is minket, itt vannak veled, ki jobban, ki kevésbé, ki gyakrabban, ki ritkábban és vannak akik csak virtuálisan. Aztán továbbállunk egymás életéből, de mindig lesznek akik maradnak és jönnek újak… Folyamatos mozgásban van ez a barátság dolog, ami nagyon törékeny, nem adja magát könnyen, de nagyon könnyen el is illan… Azért ha az ember fia/ lánya ilyen-olyan okokból külföldre távozik, hosszabb tartózkodásra, na akkor lehet igazán megtudni, ki is a barát! Még talán jobban, mint a bajban. Kiderül kiknek is vagyunk fontosak, kik is az igazán fontosak nekünk ( hiszen mi is szerves szereplői vagyunk a döntésnek, a kapcsolatok fenntartásának, de a távolság sajnos nem előny )
Tőlem is mentek el, én is távolodtam…
Szóval van a sokak által leszólt, lenézett közösségi oldal, az emberek véleménye ezen oldalról hasonlít egy szappanoperához ( pl. Barátok közt ) mindenki ott van/ nézi, de ha kérdezed, nem vagyok ott, nem regisztráltam ( regisztráltam, de nem használom… talán a legrosszabb fajta, szépen csendben kukkolja mások életét ) szóval a Berényi Mikit sem nézi senki, mégis mindig mindenki tisztában van mi történik a Berényi klánban.
Én ennek a közösségi oldalnak nagyon sokat köszönhetek- vendégeket, akik nyaralni jönnek hozzánk és itt találnak meg, vendégeket, akik szinte már barátokká váltak és néhány embert, aki innen vált a barátommá. Nehéz olyan helyen élni, ahol még nincs autópályás összeköttetés, viszont az idevezető út hegyes, kanyargós, cserébe viszont mesés látvánnyal kárpótol, repülő csak nyáron van ( na nem ide hozzánk, hanem a szomszédos Dubrovnikba, ami 28 km, gyakorlatilag semmi… de a jegy méregdrága )
És pénteken megjelent egy barát! :))) Miattunk, miattam autózott 2 x 400 km-t, csak egy kis beszélgetésért, egy kis ölelésért… boldogság jött vele a szívembe. Közel 4 hónap után nem skype-on hallani magyar szót, hanem élőben, érteni a viccet, megkönnyezni utána minden magamban elismételt mondatot…