Kék fény

Renderős sztorik következnek, természetesen velem történt mindegyik 🙂

3 évvel ezelőtt volt az első élményem( ez a 3 év, úgy tűnik mágikus szám ) egy sima közúti ellenőrzésnek indult, aztán ami lett belőle… Már beköltöztünk a házba, de a felújítás még teljes üzemmel tartott. Szokásos, már korábban említett reggel összeszedni az Öreget ( férj apuka ) elhozni, a pasik dolgoztak, amit tudtam én is, na meg az esetleges anyagbeszerzés is rám hárult, plusz a főzés volt az én reszortom, ja meg a kert is, meg ami akadt. Megrendeltünk valamilyen építőanyagot és a fuvarost kértük, hogy 2 üzletből is hozza el a dolgokat, de csak egy része érkezett meg a cuccoknak, így este, amikor fuvaroztam vissza a papát, beugrottam még egy kis adag csemperagasztóért, ezért-azért, ami lemaradt. Amikor mentünk együtt a centrum felé, láttam, hogy a szokásos helyen, a körforgalomnál állnak a rendőrök, na visszafelé le is intettek. Megálltam, autó leállít, kotorászok a táskám után, közben a rendőr az ablaknál megkérdezte, hogy honnan jövök és hová megyek. “Hülye” kérdésre, jött az én nem kevésbé bugyuta válaszom- a honnan jövök és megyek haza… Gondolom nyelvtanilag valamit elronthattam, mert addig nem vette észre, hogy külföldivel van dolga, tehát jött a következő kérdés- hová valósi vagyok? Mondtam, hogy magyar ( az irataimra eddig még nem terjedt ki a figyelme ) erre felkiáltott- tényleg madjarica vagyok??? És akkor biztosan ismerem azt a dalt, hogy “madjarica, tudom, tudom” ( ez egy vajdasági dal, de szerbül éneklik, itt pedig imádják ezt a fajta zenét ) odahívta az autómhoz a kollégáját is, hogy együtt, kicsit jobb-balra lépegetve is hozzá, elénekeljék nekem a dalt… :)))) Én csak ültem, nem tudtam, hogy most én tulajdonképpen egy kandi kamerás felvételnek vagyok az “áldozata” vagy itt tényleg ilyen egy közúti ellenőrzés??? A dal után köszöntek, mosolyogtak és természetesen mehettem tovább.

Tavaly volt a következő sztorim, amikor is ott kanyarodtam balra, ahol nem szabadott volna… és miközben kanyarodtam, a tilosban, láttam, hogy a zebrán tétován áll egy zsaru… természetesen leszedtem a zebráról, előzékenyen engedtem át magam előtt, bár belém hasított azért a felismerés, hogy ez talán nem volt túl jó ötlet! Mert ha én tudom, hogy itt tilos, akkor ő nyilván még jobban tudja… Hát 20 m-re arrébb le is intett 2 fiatal kollégája. Mondtam, tudom, beismerem, bűnös vagyok… :))) Nevettek, milliószor elnézést kértek, de meg kell, hogy büntessenek ( bár nem tennék ) de az a gáz, hogy akit én előzékenyen átengedtem magam előtt, az a felettesük és vissza is osont a pasi, ellenőrizni, hogy rendben ellátják-e a feladatukat. Sajnos engem nem tudtak nem megbüntetni, ugyanis terepjárós külföldi nő… nem sok mászkál kora tavasszal. Nem volt vészes, kifizettem, visszaadták az irataimat és azóta a legjobb haverok vagyunk 🙂 Ha meglátnak közlekedni az úton, a kis leállító tárcsával mosolyogva integetnek, ha séta közben találkozunk, a nevemen szólítanak, de olyan is volt, hogy a vendégeimet állította meg az egyikük, én is az autóban ültem, meglátott, vigyor… menjetek! Azóta is volt már hasonló leállításban részem, de mire leállítom az autót valamelyik rendőr megismer ( nem tudom, hogy honnan… mondjuk kisváros ) szól a kollégának, hogy szomszéd vagyok, ismer, akármi és ennyi volt, mehetek is tovább!

Szóval az otthoni rémtörténetek az itteni rendőrökről teljesen alaptalanok ( mondjuk bárhol a normális kommunikáció csodákra képes azt hiszem :))) )