Van egy város Dél-Hercegovinában, Trebinje a neve. Szinte alig ismerik otthon, Magyarországon, sőt méltánytalanul nem tudunk róla semmit.20 km az Adria Adria, a szomszéd város a szomszéd országban lévő Dubrovnik, mégis egy más világ van itt.
Itt élek én.Szeretem, megszerettem.
A kultúr-sokk tudom, még nem ért véget, talán soha nem is fog… Más gondolkodás, más kultúra, másképpen látják, másképpen élik az életet mint amit mi megszoktunk, ami nekünk “normális” otthon 🙂 Olyan csücske ez a Világnak, ahol az idő még nem gyorsult fel, lassan követi az évszakokat. Itt még lehet élvezni a csendet. Itt még be lehet ülni ( Sőt, be is kell ülni, meg kell próbálni úgy mint a helyiek ) csak csupán egy kávéra, akár fél délelőttre is, újságot olvasva, közben komótosan letörölve a szájunk szegletén maradt burek utolsó morzsáit, és senki nem fog csúnyán nézni ránk. Mert ez itt természetes, a mindennapok része. A kávézók ezért vannak, hogy teret adjanak a helyiek társadalmi életének vagy az éppen csak ücsörögni, bámészkodni vágyó embereknek. Az itteni kávézókban miután a pincér felvette a rendelést, utána gyakorlatilag a vendég azt esz amit akar; beszélgethet, nézelődhet, könyvet olvashat, gondolatban megválthatja a Világot, a lényeg, hogy szinte elvárás, hogy hosszasan időzzön.Itt még valódi ennivalót lehet venni a piacokon és a gazdáktól. Nincs egyen UNIO-s méretű tök ízű paradicsom és paprika, minden szabálytalan méretű és színű, a zöldségeken érzed és látod is a föld illatát. Megkérgesedett kezű emberek szolgálnak ki a piacon, naptól cserzett, ezernyi ráncba szalad. Itt a sajt valódi tejből készül, nagy valószínűséggel ellentmondva mindenféle UNIO-s előírásnak és szabálynak :)) Ennek a szabálytalanságnak köszönhetően viszont hihetetlenül finom, krémes! A sajtokért felelős unios szakemberek csak törölgetnék és csóválnák izzadó fejüket ha látnák, hogy a tehenek a réten legelnek… a többiről már ne is beszéljünk! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: