Néha berágok… néha nagyon mérges vagyok, néha nem érzem itt jól magam… idegen vagyok egy idegen országban, idegen kultúrában, idegen tájon, idegen nyelv…Néha képtelen vagyok megérteni az ittenieket és nyilván ők is nehezen értik meg az én reakcióimat, az én szokásaimat, az én viselkedésemet… Minden elkülönít tőlük, az öltözködésem, a szokásaim, a reagálásom, másképpen mosolygok, másképpen öltözködök, még a hajam is más… :))
Egyik percben szeretem az itteni életet, az ittenieket, a másik pillanatban pedig a pokolra küldenék mindenkit, dühös vagyok mindenre és mindenkire, legszívesebben a képükbe ordítanám, hogy ne legyenek már ilyen lassúak, kényelmesek, rájuk borítanék valamit és hazamennék :))) ( mármint Magyarországra haza )
de ha otthon vagyok, ott már minden idegen, gyors, szürke, mosolytalan… igen, szürke és mosolytalan a legtöbb ember. Pedig itt aztán nagyobb okuk lenne szomorkodni, a háború megcsonkította a családokat, az életeket és hát a gazdasági nehézségek is jobban sújtják ezt a térséget.
” Szép és szomorú is egyben ez a kétlakiság. Ha elhagyod a szülőfölded, semmi nem lesz már ugyanolyan többé.” / Sarah Turnbull /
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: