Egész életemben arról álmodoztam, hogy egyszer majd lesz egy házam a tenger mellett vagy az is elég ha a közelében, hiszen a zsúfoltságot nem kedvelem, szóval “egyszer csak” lesz egy felújításra szoruló házam
egy hely ahol az emberek találkozhatnak, utazók, szerelmesek, művészek, ahol családok jöhetnek össze, térképek és szótárak, könyvek és nagy puha párnák, hatalmas fák adta hűs árnyékban ücsörgünk és malomkeréknyi tálakból salátát eszünk és édes gyümölcsök levét csurgatjuk végig magunkon. Kutyák hűsölnek a lábunknál, lusta macskákkal kell harcolni, hogy kinek jusson a legpuhább párna.
Kicsi koromban ezernyi árnyalatú virágszirmokból megpróbáltam parfümöt készíteni és a klasszikus homokból és sárból való kotyvasztás mellett álmodoztam… színes nyugati magazinokat nézegettem, annak is a kertészettel és lakberendezéssel kapcsolatos oldalait, fényképeit simogattam fényesre az ábrándjaimmal. Nagymama csipkés terítője, vödör és hortenzia. Virágokról és földről álmodoztam, levendula lila álmok voltak ezek. Aztán később, felnőtt éveim elején nem érdekelt a kert gondolat, majd néhány évvel később gondoltam egy nagyot- felásattam a kert egy darabját, magokat vetettem és nyár elejére fanyar illatú paradicsomok kerültek a földbe, zamatos fűszerek mellé. Szinte kéjes örömmel töltött el az esti locsolásnál felszálló illat, ez a semmire sem hasonlító, a rothadó fű és a nedves föld elegye, mai napig is ez a kedvenc illatom, parfümben is ezt keresem.
Ma pedig kivit vettem. Más vidék, más éghajlat. Van levendulám, japán szilvám, hatalmas fügefám, mandarinok, olajfák, leanderek, mirtusz és mindenféle olyan virág, ami otthon csak álom volt ( maximum cserépben, teleltetve maradnak meg ) Fotó forrása- pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: